A harmadik út

„Még két óra volt a gép indulásáig. Samuel Hawkins, a Guinea Fowl cég vezérigazgatója fáradtan ült a váróteremben. Tudta, hogy még két óra hajnali utazás és aztán egy igen nehéz nap vár rá. Az igazgatótanács ülése 11.00-kor kezdődik, mint mindig. Először most is az elnök fog beszélni, de utána ő következik. Ismertetnie kell a legutóbbi negyedév eredményeit, és meg kell magyaráznia, miért maradtak el a tasmániai eredménymutatók a tervektől, és miért késik a Pink Panther projekt, aminek ő volt a kitalálója. Ma is pontosan emlékszik rá, milyen nehéz volt meggyőznie a testületet az elindításáról. Tudta, hogy a tanácsban ott ül régi vetélytársa, a tasmániai leányvállalat vezetője, aki csak arra vár, hogy bebizonyítsa, annak idején neki volt igaza, a Panthert nem lett volna szabad elkezdeni, a tasmán piac még nem érett be kellőképpen.

Megszólalt a hangosbeszélő: lágy női hang jelentette be, hogy a gép indulása további fél órát csúszik. Hawkins elővette a laptopját, hogy mégegyszer átnézze a mai napra szánt prezentációt, és átgondolja a projekt folytatása mellett felhozható érveket.

A Guinea Fowl társaságot 1918-ban, közvetlenül a nagy háború után alapította Donald Hawkins, Samuel dédapja…”

Nagyjából így kezdődik egy szabványos harvardos üzleti esettanulmány. (Vajon létezik “case study generator” szoftver?) A tipikus változat problémahelyzettel indul: valaki keresztúthoz érkezik, és most döntenie kell, merre menjen tovább. Sok információ, de a helyzet mégis bizonytalan marad, a megoldás nem egyértelmű. A problémát a kiéhezett MBA-sok közé kell dobni. Két-három kérdést fel kell írni a táblára, majd jöhet a csapatmunka és a plenáris vita.

Itt van előttem a harvardos esettanulmány-gyár egyik új terméke. A Wikipediáról szól. A szerzők: Karim R. Lakhani és Andrew P. McAfee. A szerkezet a megszokott: problémahelyzet, információk tömege, majd vissza a kiinduló kérdéshez. A főhős most azonban nem egy gondoktól barázdált homlokú vezető, hanem az internetes enciklopédia egyik adminisztrátora. Neki kellene eldöntenie, hogy mi történjen az „Entreprise 2.0” szócikkel. Három lehetőség van: meghagyjuk, töröljük, átírjuk. Vajon van értelme az „Enterprise 2.0” kifejezésnek, vagy valamiféle szélhámosságról, hatásvadász ügyeskedésről van szó, aminek nincs helye egy önmagára adó tudástárban? Vajon kinek van igaza a problémát boncolgató amatőr enciklopédisták, mindenféle hozzászólók közül?

A probléma után jön az ismertetés: mi az a Wikipédia, ki találta ki, mi volt a korán elhalt őse, kik csinálják, hogy csinálják, mekkora lett. Plinius, Diderot, Britannica, Jimmy „Jimbo” Wales és az istenadta nép. Majd a vége felé visszakanyarodás a problémához, de valamivel általánosabb szinten: megbízható-e egy ilyen tudásraktár, versenyképesek-e az önkéntes amatőrök, igaz-e az, hogy a Wikipedia nem piaci alapon szerveződő hierarchia és bürokrácia nélküli hálózat, valamiféle harmadik út a piac és a bürokrácia mellett/között, és mint ilyen, a jövő letéteményese, a vállalatok evolúciós fejlődésének legújabb állomása.

A helyzet és a történet érdekes. De vajon mit kezdjenek vele a döntési problémákra kiéhezett MBA-sok? És egyáltalán, miért érdekelje ez őket? Hol van itt az üzlet, hol szül itt pénzt a pénz? Hová tegyék a Wikipédiát és annak népes Web 2.0-ás és nyitott forráskódú rokonságát? Mi legyen az a három kérdés, ami a foglalkozás elején felkerüljön a táblára, hogy a nebulók gondolkodását megfelelő mederbe terelje? Kiegészítő ajánlott olvasmány nyilván McAfee professzor „Enterprise 2.0” cikke a Sloan Management Review 2006. tavaszi számában.        

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.