A CEO magányossága

Egy Jack Welch-csel készített interjút olvasok az egyik újságban. A GE volt vezére szerint a HP igazgató tanácsa rosszul tette, amikor beleszólt az azóta már elbocsátott vezérigazgató, Carly Fiorina döntéseibe. Welch szerint hagyni kellett volna, hogy Fiorina asszony meg tudja valósítani a maga stratégiáját. A vezetői autonómia fontos dolog.

Welch ezzel a véleményével ma ár ellen úszik. A Business Week április 25-i száma hosszú cikket közöl az amerikai vezérigazgatók hatalmi pozíciójának megváltozásáról. A CEO-k gyengébbek lettek, az igazgatók, a könyvvizsgálók és a jogászok pedig erősebbek. Az ok: a közelmúlt botránysorozata és az új törvény, a Sarbanes-Oxley. Az igazgató tanácsokban megváltozott a hangulat, az igazgatók sűrűbben találkoznak és több időt töltenek tanácskozással, a döntések ellenőrzésével vagy éppen a maghozatalával. Üléseikről gyakran kizárják a menedzsment tagjait. Ma gyakran előfordul, hogy az utód kiválasztását sem a CEO-ra bízzák, hanem maguk veszik kézbe a döntést.

Az audit-bizottságok saját jogászaikat, könyvelőiket és külső vizsgálóbiztosaikat használják, és ők felügyelik a könyvvizsgálók ténykedését is. A nagy könyvvizsgáló cégek, akikben még ott él az Andersen-botrány emléke, egyszerűen kihátrálnak a rázósnak tűnő ügyekből. A különböző vizsgálatokkal megbízott jogászok nyomozóknak, és nem a CEO segítőtársainak tekintik magukat.

A szelek tehát most ilyen irányból fújnak. A szelek azonban, mint tudjuk, fordulékonyak. Most a vezérek állnak vesztésre, de már érezni lehet, hogy az inga túlságosan kileng az egyik oldalra. Hogy mást ne mondjunk, mindenki óvatosabb lett, kevesebb kockázatot vállal, papírokkal, bürokráciával bástyázza körül magát. Ennek pedig megvannak a hátrányai is.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.