1968/1

Újra Karinthy Ferenc Naplója, az 1968-as év első fele. Most is többször megjegyzi, hogy nincs kedve naplót írni, de a jelek mást mutatnak: a bejegyzések hosszabbak, tartalmasabbak, mélyebbek. Csak egy rész volt, amit viszonylag gyorsan átlapoztam: az olasz- és görögországi autós utazásról szóló beszámoló.

Egyre több politika – bizony, 1968-at írunk. Egyre több olyan bejegyzés, amelyeket nyilván nem lehetett volna megjelentetni a születésük idején. Katonák mozognak az északi határon, Párizsban a diákok barikádokat építenek, Robert Kennedyt lelövik. Közben itthon kádári nyugalom, táncdalfesztivál stb.

Cini hiányolja a határozott kultúrpolitikát: a kultúra anyátlan lett, nincs irányvonal, nincs szakmai tekintély – kísérletezés van, mérsékelt sikerrel. A Madách és a Nemzeti hanyatlik (szerintem is hanyatlottak, az utóbbiba néha kifejezetten kínos volt elmenni), a Víg emelkedik (szerintem is emelkedett, akkoriban az ország legjobb színháza volt). A pártértekezletekről jobb meglógni – irány az uszoda, a gőz és persze Leányfalu. Az Epepe halad, lassan kész az első fele. Anyagi gondok (mulatságos).

Több bejegyzés Márairól: miért nem maradt itthon, miért hanyatlik, miért piszkálja az itthon maradtakat mindenféle emigráns lapokban. Érdekes, hogy mi van ezekben a bejegyzésekben, de az is, hogy mi nincs.

Közben persze megy az élet: Örkény feljött, Devecseri megint kölcsönkért (de a teljes szanálást elutasította), Majoron kitört valami ízlésbeli hormonzavar, Gábor Miklós elküldte a könyvét, Latinovits ma nem csinált botrányt… Értetlenkedés három rossznak ítélt előadás sikere miatt (Marat, Mózes, Szerelmem Elektra). Egy bejegyzés a tehetségről: apámnak sok volt, tékozlóan bánt vele, nekem kevesebb van, vigyáznom kell. Marci fiam nem tud írni (két könyvét olvastam, szerintem már tud). 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.