1967

Délután feljött Ádám Ottó az új előadásról beszélni. Este Latinovits már megint részeg volt a Fészekben. Várkonyi hívott, hogy írjak neki darabokat. Zelk Zoltán pénzt kért lóversenyre. Délután átmentem a Móricz-lányokhoz, tévét néztünk. Az estét Örkényékkel töltöttük. Az üdülőben Erdős Pállal pingpongoztam, sikerült megvernem, pedig olyan furcsa ütései vannak. Szombaton átfutottam Rényi új könyvét a matematikáról. Az előadás szünetében Németh Lászlóval beszélgettem. Benéztünk Illyésékhez, saját készítésű pálinkával kínáltak. Devecseri felolvasta nekünk az új versét. Kádár János felírta a nevét az ajtómra, de közben megkérdezte: nem lesz ebből magának egyszer valami baja? Vámos László megkezdte a próbákat. Déry megkérdezte, baj-e, ha Arankáról is lesz egy fejezet a könyvében.

…És ez így megy vagy kétszáz oldalon át. Pedig ez csak egy év, az 1967-es. Karinthy Ferenc Naplóját olvasom, most fejeztem be az első év krónikáját. Az író él, mint hal a vízben. Sokszor tényleg a vízben, az uszodában vagy a Dunán. Minden jel szerint remekül érzi magát. Élénk társasági életet él. Éppen az Epepét írja, napi fél oldal a penzuma, de közben máson is dolgozik, lefordítja a Hello Dolly-t, rádiójátékot ír a Hét pofonból (emlékszem rá, én is meghallgattam, népes családi körben).

Felkelés, munka, utána sport, mászkálás, ügyintézés, este újra az íróasztalnál. Siker itthon és külföldön. Leányfalun épül a ház. A Nemzeti Bank (!) jóváhagyja a valutakérelmet, irány Anglia. Író-olvasó találkozó Szabadkán. Kirándulás Erdélybe, fürdés minden történelmi-irodalmi tóban és folyóban.

A naplóba szinte minden nap kerül egy új bejegyzés. Rövid, tiszta szerkezetű, egyszerű mondatok. Az író vidáman fecseg. Néha bosszankodik, mert nem lehet szögvasat kapni, de úgy általában elégedett. A szocializmus nem tökéletes, de lehet benne élni, különösen ha sikeres az ember. Persze problémák azért vannak, de ezeken talán lehet segíteni. A hivatalok packáznak, a viselkedésük néha kifejezetten abszurd. Miért támogatjuk ezt a Nasszert? Miért nem lehetett ezt a darabot korábban bemutatni? Zsörtölődés, aztán újra vidám fecsegés.

Aztán váratlanul néhány mélyebb szakasz, alaposabb magyarázat, szigorúbb kritika. 1967 – alig húsz éve ért véget a nagy háború, jó tíz éve volt ötvenhat… Majd újra: benéztünk X-hez… Z átjött… megjött a dán fordítás… az olaszok kiadták… meghíztam… lefogytam… Ruttkai Éva ült az asztalunknál… átmentünk egy bárba Kazimirékkal, mindenki Takács Marikát nézte… Fecsegés. Letehetetlen. Következzék 1968.    

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.