Egy precíz világ kapujában

Kategória: Nincs kategorizálva /

Elolvastam Timothy Chou Precision című könyvét. Szerzője szerint itt állunk egy „precíz világ” kapujában, ahol okos rendszerek biztosítják a pontosságot, ahol pont azt csináljuk, amit kell, pont annyi forrást használunk föl, amennyire szükség van, ahol nincsenek késedelmek, veszteségek. Ehhez persze át kell esni a „digitális átalakuláson”, mindent össze kell kötni mindennel és okos rendszereket kell építeni mindenütt.

Chou szerint az okos rendszerek a következő öt rétegből (én inkább tevékenységeknek, feladatköröknek nevezném ezeket) állnak: (1) things, vagyis dolgok, eszközök; (2) connect, vagyis összekapcsolás, rákötés a hálózatra; (3) collect, vagyis adatgyűjtés; (4) learn, vagyis elemzés, tanulás, modellezés; (5) do, vagyis csinálni valamit. A dolog értelmét az ötödik adja: valaminek jobbnak, olcsóbbnak kell lennie, különben csak sok hűhó van a semmiért, kavarunk egy nagyot a levegőn.

A kissé lazán megírt könyv második része esettanulmányokból áll, megtudhatjuk például, hogyan működik a fenti öttényezős modell az egészségügyben, az energiagazdálkodásban, az építésben, a közlekedésben, a bányászatban, az olaj- és gáziparban és a mezőgazdaságban. Az elemzés mindig a „things” azonosításával indul, ilyen dolog lehet például egy bányászati gépsor, egy orvosi diagnosztikai eszköz vagy egy kombájn. A konkrét példák kapcsán kiderül, hogyan kapcsolódnak ezek a hálózathoz (vagyis miként lesz belőlük IoT komponens), milyen eszközökkel miféle adatokat gyűjtenek róluk, milyen elemzések, algoritmusok, modellek, döntéstámogató modellek készülnek, majd végül milyen beavatkozások, akciók következnek és mi lesz jobb azoktól. A játék általában sokszereplős, mindenki a maga hangszerén játszik, az összehangolás a karmester (rendszerintegrátor) feladata.

Apropó precíziós mezőgazdaság: épp most néztem át Milics Gábor és munkatársai vonatkozó cikksorozatát az Agro Napló e-hasábjain. Egy precíziós gazdálkodási kísérletet írnak le benne, látványos ábrákkal, fotókkal, színes digitális térképekkel illusztrálva. A leírtakat nem nehéz Chou modelljéhez igazítani: kiválasztottak egy kísérleti területet, gépeket állítottak hadrendbe, mértek, adatokat gyűjtöttek, elemeztek, szántottak, vetettek, trágyáztak, kapáltak, betakarítottak.  A kísérlet tanulságos, már csak azért is, mert a mezőgazdaságban nagyon nehéz lehet ilyen szabad ég alatti vizsgálatokat csinálni, az eredményeket pedig kellő óvatosággal kell értelmezni. Várom a folytatást.

Hozzászólások (0)

A tanú

Kategória: Nincs kategorizálva /

Érdekes bűnügyról olvastam több lapban a közelmúltban. Gyilkosság történt valahol Arkansasban. Gyanúsított van, tanú viszont nincs, azaz mégis van: egy Echo, az Amazon intelligens, hanggal aktiválható, hálózatra kapcsolt kisokosa, online társalkodónője, zenedoboza. Mit tud vajon a gyilkosságról a tetthely színhelyén tartózkodó Echo? Hogyan lehet “kihallgatni” egy ilyen gépet, köteles-e kiadni az Amazon a felhőben tárolt adatokat?

Úgy rémlik, sok évvel ezelőtt láttam egy filmet, amiben a rámenős Demi Moore szerelmével üldözte a félénk Michael Douglast; ott is volt egy hasonló eset (bár nem gyilkosság): bekapcsolva felejtettek egy mobiltelefont, ami végül perdöntőnek bizonyult az ügyben. Minden jel szerint a dolgok internetének korában ennél jóval kacifántosabb lesz a helyzet: minden eszköz fülel, lát, kommunikál, tanul, reagál. Elképzelhető, hogy a jövő ügyésze majd így emelkedik szólásra: kérem a tanúk padjára az unokaöccsöt, az inast, a postást, a kenyérpirítót és a porszívót.

Hozzászólások (0)

Mint olaj a motornak

Kategória: Nincs kategorizálva /

“Az adat a 4. ipari forradalom olaja” – olvasom egy cikkben. A szerző nem fejti ki bővebben, hogy mire gondol, ami többféle értelmezésre ad lehetőséget.

Az első: az olaj kenőanyag, olaj nékül besül a motor, csikorognak az alkatrészek, elakad a gép; ebben az értelmezésben az adat ugyanaz a 4. forradalomnak, mint az olaj a gépeknek: kenőanyag, ami lehetővé teszi a pontos illeszkedést, a szoros, zökkenőmentes együttműködést.

Van azonban egy másik értrelmezési lehetőség is. Az olaj a 2. ipari forradalom kulcsfontosságú terméke volt. Minden forradalomnak van egy vagy több általános célú (sokfelé hasznosítható, a gazdaság egészére jelentős hatást gyakorló) technológiája és kulcsfontosságú nyersanyaga. A második forradalomban ilyen volt az elektromos energia és az elektromos meghajtás, illetve az olaj és a benzinnel működtetett robbanómotor: ezek nélkül nem született volna meg a sokféle háztartási tömegtermék, nem szárnyalt volna az autógyártás. A hatásmechanizmus világos: olcsó olaj nélkül nincs olcsó benzin, nincsenek autók, nincs modern úthálózat, nincsenek szervízláncok, nem nyüzsögnek a turisták, nem épülnek fel a városszéli plázák stb. Adat nélkül nincs okos gyár, okos város, elektronikus kereskedelem, vállalati információs rendszer, precíziós mezőgazdaság, vezető nélküli autó, mesterséges intelligencia, kiterjesztett valóság, százcsatornás kábeltévé.

Egy ilyen forradalmi nyersanyagnak olcsónak kell lennie, könnyen szállíthatónak és kezelhetőnek, szabványosnak. Ilyen volt az olaj a 2. ipari forradalom idején, és ilyen volt a tranzisztor a 3. korszakában. Most ilyen lehet az adat a 4. forradalomban, feltéve ha valóban a negyedikben járunk, és nem a harmadik egy újabb szakaszában, meghosszabbított végében.

 

Hozzászólások (0)

32. Vezértalálkozó

Kategória: Nincs kategorizálva /

Megírtam a 32. Vezérigazgató Találkozó témafelvetését. A rendezvény címe ez lesz: Ipari Forradalom 4.0. Íme a szöveg:

———–

Az első ipari forradalom a 18. század utolsó és a 19. első évtizedeiben zajlott le. Ebben az időszakban terjedt el a gőzgép, ekkor építették az első vasútvonalakat, nyitották meg a tömegtermelésre is alkalmas mechanikai üzemeket. A második ipari forradalom a 19. század végén kezdődött, majd a 20. első felében bontakozott ki igazán: ekkor történt meg a gazdaság villamosítása, ebben az időszakban jelentek meg a modern, szerelőszalagon előállított gyáripari termékek, például az autó és a mosógép. A harmadik forradalom kezdete a hatvanas évekre tehető, amikor megkezdte hódító útját a számítógép, először nagy mainframe-ek formájában, majd szaporodni kezdtek az irodákban és az üzemekben a személyi számítógépek, a kilencvenes években pedig elérkezett az internet korszaka.

Az új évszázad második évtizedében a negyedik ipari forradalom kezdetéhez érkeztünk, ami a harmadik, a digitális forradalom szerves folytatása, de sok újdonságot is tartogat számunkra. A számítástechnika mindenütt és mindenben megjelenik, lassan több használati tárgy, gép, műszer kapcsolódik az internethez, mint ember. Eszközeink kommunikálni kezdenek egymással, adatokat cserélnek, folyamatokat optimalizálnak. A számítógépek kapacitása gyorsuló ütemben bővül, az úgynevezett számítástechnikai felhő tároló és feldolgozó kapacitása szinte végtelen. Szenzorok termelnek óriási tömegű adatot, aminek a feldolgozását okos, tanulásra is képes algoritmusokra bízzák. A gépek, a robotok mesterséges intelligenciája az emberekével versenyez.

Az új forradalom új versenyhelyzetet teremt. Mindennek „okosabbnak” kell lennie: a gyáraknak, a városoknak, az otthonunknak, az autónknak. Újra kell szervezni a hazai és a nemzetközi ellátási láncokat, logisztikai rendszereket. Meg kell tanulni, mit jelent egy olyan világban élni és dolgozni, ahol a valóságos és a virtuális rendszerek szinte korlátok nélkül kooperálhatnak egymással, ahol a gépek már nem csak a fizikai, hanem a szellemi munka nagy részét is át tudják venni tőlünk.

Minden jel arra vall, hogy a negyedik forradalomhoz való alkalmazkodás nem csak műszaki és munkaszervezési feladat. Az egész világ megváltozik körülöttünk, részen a technológiai fejlődésnek köszönhetően, részben más tendenciák és események miatt. A 21. század elején rendkívül komplex, nehezen értelmezhető és magyarázható világban, különleges történelmi helyzetben találtuk magunkat. A nemzetgazdaság, az ágazatok, a vállalatok és az egyének szintjén egyaránt át kell gondolnunk a helyünket, az esélyeinket és a feladatainkat ebben az új világban. A 2017-es Vezérigazgató Találkozó előadásai és kerekasztal-vitái ezekhez a nagy kérdésekhez kapcsolódnak.

 

Hozzászólások (0)

Decentralizálás 4.0

Kategória: Nincs kategorizálva /

Egy Ipar 4.0 témájú könyvben olvasom a következőket: “Industry 4.0 supports decentralization…”, vagyis “Az Ipar 4.0 támogatja a decenralizálást…”, majd tovább: “…ami lehetővé teszi az okos gyárban hadrendbe állított rendszerek számára az autonóm döntéshozatalt anélkül, hogy letérnének az egységes és alapvető szervezeti célok felé kijelölt útról.”

Ez a mondat egy listában szerepel, ami az Ipar 4.0 előnyeit sorolja fel. Nem vagyok biztos benne, hogy az Ipar 4.0 a decentralizálást támogatja majd, ha szavazni kellene, én inkább a centralizálásra szavaznék. Az Ipar 4.0 ebből a szempontból együttműködő rendszerek intelligens hálózatba szervezését jelenti modern infokommunikációs eszközökkel. Az ilyen hálózatokban erős és gyenge szereplők egyaránt lesznek, az erősek diktálnak, a gyengéknek az alkalmazkodás jut.

Mivel az Ipar 4.0 a jövőt jelenti, legjobb, ha óvatosan fogalmazunk. Valószínűleg kijelenthetjük, hogy átalakítja majd a centralizálási-decentralizálási viszonyokat, vagyis a kooperációba bevont partnerek döntéshozatali státuszát és hatalmi, befolyásolási képességét. Félő, hogy a gyengébbek az eddiginél is jobban kiszorulnak a döntéshozatalból. Nem árt tehát észnél lenni.

A fenti idézettel kapcsolatan azon is el lehet morfondírozni, mit is kell majd “okos gyár” alatt érteni. Ha becsukom a szememet és elképzelek egy gyárat, kerítéssel körülvett nagy épületet látok magam előtt, amiben gépek zümmögnek, amiket egy szomszédos irodaépületből dirigálnak. Azért látom ezt, mert ehhez szoktam hozzá a múltban. Az Ipar 4.0 világában valószínűleg másképp kell majd a gyár fogalmát definiálni. A termelés világa átalakul, a lapokat újraosztják.

Hozzászólások (0)

Az én traktorom?

Kategória: Nincs kategorizálva /

Az első autómat valamikor a kilencvenes évek elején vettem. Ez volt az utolsó, amelyikben megpróbáltam izzót cserélni. Egy eldugott faluban aludt ki az egyik fényszóró, valahol a világ végén. Természetesen volt izzókészletem, és a csere sikerült, bár nem volt egyszerű, elég sokat kínlódtam vele. Azóta nem cserélek izzót, eszem ágában sincs a kocsiba belepiszkálni; bevallom, azt sem tudom, hogyan kell kinyitni a motorházfedelet. Izzót persze kell néha cserélni, de ha szükség van rá, szépen hívom a szervízt, ki is jönnek pillanatok alatt, és amikor nézem, hogyan matatnak a nyitott kocsiban, izmosodik bennem a meggyőződés, amit a szerelők általában szóban is megerősítenek: ez nem nekem való. Azóta áll az alku: én nem szerelek kocsit, ők nem írnak könyveket.

De mi lenne, ha gazda lennék, vagy másképpen farmer, aki hajnalban kel, felül a traktorra és kihajt a földekre szántani, vetni, permetezni, trágyázni, aratni? Ha régóta űzném ezt a mesterséget, bizonyára megtanultam volna, hogyan kell az elromlott gépeimet, szerszámaimat megjavítani. Szerszámosládát tartanék a traktor hátuljában, és ha valami gond adódna, feltűrném az ingujjamat, fognám a csavarhúzót és a franciakulcsot, és nekiesnék a vetőgépnek vagy a permetezőnek. Kalapálnék, csavarokat lazítanék és szorítanék, tömítést cserélnék, eldugult csövekbe fújnék.

Ez a kép az önellátó “csináld magad!” gazdáról mára elavult, egy modern gazdaságban mindenképpen. A digitalis átalakulás a mezőgazdaságot is elérte, a traktor összeházasodott a számítógéppel, elektronikus agya van, szenzorokkal kommunikál, a felhővel forgalmaz jeleket. Az internetre kapcsolódó “thing” lett, vagyis a nagy “Internet of Things” szerves része. Ha hiba adódik, az nagy valószínűséggel szoftverhiba. Mit kezd egy gazda a szoftverhibával? Mit tesz, ha valamit meg szeretne változtatni a gép működésében, vagy egyszerűen csak hozzá szeretne férni azokhoz az adatokhoz, amelyeket a szorgalmas és okos gép összegyűjt?

Valószínűleg rá kell jonnie, hogy a traktor, bár megvette, tulajdonképpen nem is az övé, legalábbis nem teljesen. A régi traktor, ha egyszer megvette, teljes egészében az övé volt, azt tehetett vele, amit akart. Most azonban más a helyzet, nehéz megmondani, hogy a gépben futó szoftver – ha ott fut egyáltalán – tulajdonképpen kié, kinek van joga belepiszkálni, és mi történik, ha mégis belepiszkálnak, arról nem is beszélve, hogy ez a belepiszkálás is mást jelent, mint a csavarhúzó és a franciakulcs idejében.

Ezt a helyzetet és a vele járó függőségi helyzetet, kiszolgáltatottságot nyilván nehéz megszokni és elfogadni. A gazdák reakciói érdekesek. Egy újságcikkben például azt olvasom, hogy egy körzetben visszaesőben van az új, szoftverrel megspékelt precíziós eszközök iránti kereslet: a gazdák szívesebben vásárolnak régi gépeket, mert könnyebben boldogulnak velük, a magukénak érzik azokat. Mások – a kifinomultabb gondolkodásúak – úgy igyekeznek a szállítók uralmától szabadulni, hogy nyitott forráskódra váltanak, maguk fejlesztenek és megosztják a tapasztalataikat.

A fejlődés közben természetesen nem áll meg, a verseny idővel eldönti majd, mi az életképes megoldás.

 

Hozzászólások (0)

Az adatizmus és az adatisták

Kategória: Nincs kategorizálva /

The Data Religion. Ez Yuval Noah Harari “Homo Deus” című könyvében a tizenegyedik fejezet címe. Yuval Noah Harari az Oxfordi Egyetemen doktorált, és jelenleg a Jeruzsálemi Héber Egyetemen világtörténelmet oktat. Két évvel ezelőtt már publikált egy könyvet “Sapiens: A Brief History of Humankind” címmel, ami gyorsan bestseller lett, több tucat nyelvre fordították le, úgy tudom, magyarra is.

A mostani könyv hatásvadász, de kétségtelenül érdekes. Az olvasó érdeklődését elsősorban a szokatlan nézőpontok keltik fel: igen, erről eddig is tudtam, de nem gondoltam volna, hogy ezt így is lehet szemlélni, így is lehet tálalni, nahát, nahát!

Itt van például ez a tizenegyedik fejezet címe: The Data Religion. Mi lenne a jó magyar fordítása? Adatvallás? Adathit? Adatizmus? A vallásnak tudomásom szerint nincs egységes definíciója. A vallás alapja a hit, az adatisták tehát az adatokban hisznek, a világot az adatokon keresztül látják, a világ nagy kérdéseihez az adatokon keresztül közelítenek. Szemüveg van az orrukon, amin keresztül mindent adatoknak, adathalmazoknak, adatáramlásoknak látnak.

Az adatisták szerint, írja Harari, a világ adatáramlásokból áll, és a világban lévő dolgok értéke az adatfeldolgozáshoz való hozzájárulásuk mértékétől függ. Az adatista vallásnak két fő forrása van: a számítógép-tudomány és a biológia. A vallás hívei és papjai (az adattudósok?) mindenben adatokat és adatfeldolgozó algoritmusokat találnak, vagyis szerintük minden adatfeldolgozó gépként  ragadható meg és kezelhető, legyen szó szöcskéről, emberről vagy akár az emberi társadalomról. Az élő organizmusok az adatizmus szemüvegén át nézve adatfeldolgozó algoritmusok.

Vannak nagyon primitív adatfeldolgozó rendszerek, és vannak nagyon bonyolultak. Az adatizmus mindent közös nevezőre hoz, mindenhez egységes szemléletmódot és elemzési módszerkészletet ad, eltérések a bonyolultság fokából adódnak. A bonyolultágnak, a fejlettségnek elvileg nincsenek korlátai, így elképzelhető, hogy az elektronikus adatfeldolgozó algoritmusok lepipálják a biológiaiakat, vagyis a gép, a mesterséges elektronikus agy legyőzheti az embert, csak ki kell várni, csak ki kell bírni, ahogy a nóta mondja.

Az adatizmus terjed, mint az influenza, sorra fertőzi meg a különböző tudományágakat és szakterületeket. A biológusok, a közgazdászok, a politiológusok, a történészek, a bölcsészek adatfeldolgozó rendszereket látnak maguk előtt. Az adatizmus világa darwini: adatfeldolgozó rendszerek és algoritmusok versenyeznek benne egymással, és az erősebb legyőzi a gyengébbet. Az adatizmus prófétái szerint a múlt század végén a szabadversenyes kapitalizmus nem azért gyűrte le a központi állam által ellenőrzött szocializmust, mert vonzóbb volt az ideológiája vagy szimpatikusabbak voltak az etikai elvei, hanem azért, mert abban a korban hatékonyabb adatfeldolgozó rendszernek bizonyult. Szabad piac kontra centralizált tervgazdaság: két különböző, egymással versengő adatfeldolgozó renszer. Az előbbi megosztott feldolgozással működik: sok önálló processzor zümmög benne, amiket a piac hálózata köt össze. Az utóbbiban egy központi agy próbál meg minden adatot magába szívni és mindent eldönteni. A megosztott rendszer jobbnak, rugalmasabban, hatékonyabbnak bizonyult, de nem biztos, hogy ez mindig így lesz.

Az ember az adatfeldolgozást egyre inkább a gépekre bízza, a gépek pedig gyorsan fejlődnek, vagyis új lehetőségek nyílnak az adatfeldolgozás előtt, ami megváltoztatja a különböző rendszerek képességeit és fennmaradási esélyeit. A mai helyzetet nehezen lehet megítélni. Az mindenesetre biztos, hogy elképesztő mennyiségű adat van szinte mindenről és ezzel összefüggésben soha nem látott mértékben nő meg a helyzetek komplexitása. Az adatrobbanással és a komplexitással a megosztott és a központosított rendszerek (ha politikai kategóriákban gondolkodunk: a mai demokráciák és diktatúrák) egyformán nehezen birkóznak meg. A nagy víziók kora lejárt, állítja Harari. A múlt század vezérei valahogy értelmezték a világot, majd grandiózus jövőképekben fogalmazták meg a céljaikat. Ma nincsenek ilyen nagy jövőképek. A vezéreknek fogalmuk sincs arról, milyen lesz a világ tíz vagy húsz év múlva. Pillanatnyi helyzetekből, aktuális tendenciákból igyekeznek következtetéseket levonni, majd rövid távú célokat próbálnak kitűzni és megvalósítani, azaz alapvetően opportunisták. Aki elég jól felismer valamilyen helyzetet és rá tud mozdulni, eredményes lehet, de szó sincs valamilyen átgondolt jövőképről, vízióról, irányról. Ma erre, holnap arra. A következő villanypóznát kell elérni, aztán meglátjuk, mi lesz.

Fura helyzet van: miközben egyre többet tudunk a világról, egyre nehezebben bírkózunk meg a problémáival. Ennek az állapotnak persze vannak előnyei is, hiszen láthattuk, mire vezethet, ha a hatékony technológia valamilyen megalomániás politikával párosul: a katasztrófa garantált.

Ha a fennálló társadalmi-politikai-döntési struktúrák nem bizonyulnak hatékony adatfeldolgozó rendszereknek, állítja Harari, várható, hogy valami más lép majd a helyükbe. Lehet, vonja le a következtetést, hogy az adatfeldolgozó rendszerek evolúciójában nekünk embereknek az a szerep jut, hogy megalkossuk a dogok internetét, a szuperhálózatot és szupar adatfeldolgozó rendszert, ami majd működik, ahogy működik. Az adatizmus szerint mindenki a nagy adatfolyam része; mindenkit figyelnek az algoritmusok, mindenkiről számon tartják, hogy mit csinál és mit érez. Mindent adattá kell alakítani és mindent meg kell osztani, mert az információ szabad akar lenni. Éld át, adatosítsd, rögzítsd, tedd ki, oszd meg: így oldódhatsz fel a nagy adatfolyamban. Brrr…

 

Hozzászólások (0)

Három csoport

Kategória: Nincs kategorizálva /

Pár napja egy számviteli konferencián tartottam előadást a “színes hírek” blokkjában, néhány olyan előadó körében, akik – hozzám hasonlóan – nem számviteli szakemberek, a szervezők jóvoltából mégis bekerültek a programba, és ezt talán a közönség sem bánta, elvégre az élet nem csupa számvitel. Egy órát kaptam, ami jóval több a konferenciákon megszokottnál, ahol inkább 20-30 perc a norma. A technológiai fejlődésről és annak egyes társadalmi következményeiről beszéltem: digitalis átalakulás, Big Data, mesterséges intelligencia az egyik oldalon, foglalkoztatás, egyenlőtlenség, politikai polarizálódás a másikon.

A vége felé, a középosztály jövőjén lamentálva, két három diát egyes értelmiségi foglalkozások átalakulásának szenteltem, de nem próbáltam mélyebbre menni, a felszínen fecsegtem. Olyan foglalkozásokról volt szó, amelyeket az angolok “professions”-nak neveznek: jogászok, orvosok, mindenféle szakértők. A számvitelis közönség türelmesen meghallgatott, majd az ebédszünetben néhányukkal egy kicsit beszélgetni is tudtam. Kisebb vita alakult ki arról, miként érinti a technológiai fejlődés, a digitalis átalakulás a számvitelis szakmát.

A magam részéről úgy vélem, ugyanaz fog történni itt is, mint egyes más értelmiségi szakmák esetében. Egy adott szakmához tartozó tevékenységek három csoportra bomlanak. Az első csoportba tartozókat gépek is el tudják végezni, és ha el tudják, akkor el is fogják. A második csoport tevékenységeihez kell ember, de ha ez az ember kellő gépi támogatást kap, akkor neki magának nem kell magasan képzettnek lennie: a gép majd segít neki a komoly munkában, gondolkodik helyette. Végül, vagyis a harmadik csoportban azok a tevékenységek maradnak, amelyeket a gép nem tud átvenni, azokhoz változatlanul magasan képzett, kreatív szakértő kell. Ha a technika fejlődik, márpedig fejlődik, akkor általános tendenciaként az első két csoport egyre nagyobb darabot harap ki a harmadikból. Olyan szakmák esetében, amelyekben nem lehet felfelé, a még magasabb szintű emberi intelligencia és kreativitás felé menekülni, a harmadik csoport fokozatosan soványodik, akár el is tűnhet.

Úgy gondolom, a számvitel esetében hasonló a helyzet: az első csoport szorongatja a másodikat, és együtt támadják a harmadikat. Minél előrébb halad egy vállalat vagy valamilyen más intézmény a digitalis átalakulásban, annál inkább automatizáltak lesznek az adminisztratív tevékenységei, az adatgyűjtést és -feldolgozást, valamint az elemzést egyaránt ide értve. Ez a folyamat megindult és szépen halad előre, de persze nem csak a számviteliseknél, hanem más szakmákban is. Ebben tulajdonképpen nincs semmi új, de most egyre jobban látszik.

Hozzászólások (0)

A felelősség kérdése

Kategória: Nincs kategorizálva /

System crash – ezzel a címmel közölt cikket a The Economist november 12-i száma az amerikai technológia cégek és a megválasztott új elnök viszonyáról. Az írás rövid, lényegében csak két témát vázol fel, az elsőt kicsit bővebben, a másodikat csak néhány szóban. Az első: kit támogattak a Szilícium-völgy nagyjai a két jelölt közül, mi lehet ennek a következménye, mire számíthat az iparág és azon belül a Völgy, ha Donald Trump betartja a kampány során tett ígéreteit? A második ennél jóval átfogóbb kérdés: milyen szerepe van a technológiai iparágnak, illetve az iparág óriásainak a világ több országán végigsöprő politikai fordulatban?

Ez egy nagyon jó kérdés, attól tartok, nem lehet rá egy rövid cikkben válaszolni, ha lehet rá válaszolni egyáltalán. Át kellene gondolni hozzá a felgyorsult technológiai fejlődés társadalmi következményeit, mindenekelőtt talán azt, milyen hatással volt az elmúlt években a foglalkoztatásra az egyenlőtlenségre és a tömegkommunikációra. Vissza kellene menni a kilencvenes évek elejéig, meg kellene vizsgálni, milyen repedések indultak el akkortájt a társadalomban, mi történt később velük, milyen társadalomszerkezeti átrendeződések történtek, milyen kollektív élmények érték az embereket és azok milyen érzelmi reakciókat váltottak ki. Célszerű lenne leporolni a nagy innovációs hullámok és a társadalmi-politikai helyzet kapcsolatát vizsgáló tanulmányokat. Nagyon helyes, hogy az Economist felveti ezt a kérdést, fontos és komoly dolgokról van szó, ha úgy tetszik, a jövőnkről.

1919 telén, tehát közvetlenül az első világháború után a szociológus Max Weber beszédet mondott diákok előtt egy müncheni könyvesboltban. Ez a beszéd később A politika mint hivatás címmel jelent meg publikációként. Weber kifejtette, hogy kétféle, egymással ellentétes etikáról beszélhetünk. Az egyik képviselői meggyőződésük, hitük, elveik szerint cselekednek, és nem foglalkoznak azzal, hogy döntéseiknek és tetteiknek milyen következményei lesznek a valóságos világban. Ha egy jó szándékú tett kárt okoz, akkor az a világ hibája, például az emberi butaságé. A másik álláspont a felelősség etikája: akit a felelősen cselekszik, annak figyelembe kell vennie az emberek hibáit, gyengéit is, és éppen ezért felelős a tettei következményeiért, így a nem szándékolt következményekért is.

Weber nem hagyott kétséget afelől, hogy melyik etikával szimpatizál.

 

Hozzászólások (0)

Az előző bejegyzés gondolatmenetét folytatva vizsgáljuk meg, milyen problémákat kell megoldani, illetve milyen akadályokat kell legyőzni a sikeres digitális átalakulás érdekében.

A környezet digitális fejlettsége, digitális írástudás. Digitális vállalatok építése természetesen azokban az országokban és régiókban megy könnyen, ahol általában is magas a digitalizáltság szintje, a lakosság pedig felkészült a digitális megoldások fogadására. A digitális társadalom és gazdaság fejlettségét jelző mutató tekintetében 2016-ban Magyarország a 20. helyen állt a 28 uniós tagállam körében. Az ország sajnos a lemaradók táborába tartozik. Jelentős az elmaradás a digitális közszolgáltatások területén.

Súlyos hiány mutatkozik képzett informatikusokból. A felsőoktatási felvételi statisztikák szerint a fiatalok többségét nem vonzza az informatikai pálya, pedig a bérek – nyilván a munkaerőhiánnyal összefüggésben – jelentősen emelkedtek az elmúlt években. A század eleje óta az informatikai szakokra jelentkezők száma kétharmadára csökkent, az első helyre jelentkező összes felvételizőknek csak 6-8%-a választja az informatikát – egyes ázsiai országokban ennek többszöröse az arány. A felvettek száma is ennek megfelelően apadt, ráadásul a hallgatók több mint fele korán lemorzsolódik.

Az Eurostat 2016-os adatai szerint Magyarországon a lakosság 27%-a rendelkezik alapfokú digitális képességekkel (ez megfelel az európai átlagnak), és 22%-ának vannak átlagon felüli képességei (ez 6%-os lemaradást jelent az EU-s átlaghoz képest). A lakosság felének nincsenek digitális képességei (ha mégis, azok nagyon gyengék), vagy egyáltalán nem használják az internetet; ez utóbbiak aránya nagyjából 20%-ra tehető. Az is fontos, hogy magyar internethasználók szokásai egyes tevékenységek tekintetében számottevően eltérnek az európai átlagtól.

A felsővezetés szerepe. A közösségi hálók használata, a Web 2.0, vagyis az interneten való decentralizált, szervezeti irányítás nélküli együttműködés, más hasonló jelenségekkel együtt azt bizonyítják, hogy egyes digitális innovációkat decentralizált módon, alulról felfelé („bottom-up”) is meg lehet valósítani. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a nagyvállalatok digitális transzformációjához határozott, erőteljes és inspiráló központi irányításra, „top-down” megközelítésre van szükség. A digitális jövőképet és stratégiát a csúcsvezetésnek kell megalkotnia és képviselnie. A digitális átalakítás gyakran átfogó és radikális váltást jelent, a kis, inkrementális lépések nem sokat segítenek – a felső szintű irányítás fontosságát ez is erősíti.

Az informatikai részleg és az informatikai vezető szerepe. Az informatikai részlegek és az informatikai vezetők (CIO-k) vállalati szervezeti és befolyásolási pozíciója az elmúlt évtizedek során jelentős változásokon ment át. A kilencvenes évek vége felé, az internetes láz idején sokan úgy vélték, hogy a vállalatoknál az informatika veszi át az uralmat, a mai CIO-k közül sokan vezérigazgató posztok várományosai. A láz elmúltával és az informatikai funkció egyre gyakoribb kiszervezésével párhuzamosan sok informatikai vezető pozíciója meggyengült, stratégiai szerepük kisebb lett, egyesek a „technológiai gondnok” szerepébe csúsztak vissza, akinek az a feladata, hogy a gépek rendben működjenek, a hibákat gyorsan kijavítsák, a szolgáltatási szerződésekben rögzített elvárásokat teljesítsék.

Az úgynevezett harmadik technológiai platform megjelenésével az informatikai szakemberek és vezetők stratégiai pozíciója ismét megerősödött, és a szakemberhiány csak felerősíti ezt a jelenséget. Sikeres digitális átalakulásra nincs esély az üzleti és az informatikai részlegek és vezetők intenzív és hatékony együttműködése nélkül, a CIO-knak helyet kell kapniuk a legfelső vállalati vezetői testületekben.

Mivel a Big Data az új platform talán legfontosabb komponense, a digitális átalakulás részeként sok helyen adattudósokat is foglalkoztatni kell: olyan munkacsapatokat kell szervezni, amelyekben adattudósok is szerepet kapnak.

Régi tapasztalat, hogy az üzleti és a technológiai szakemberek együttműködése képzési és kommunikációs probléma, a szervezeti-vezetési összekapcsolás nem elegendő.

Kísérletezés és agilitás. Az erőteljes központi irányítás és top-down megközelítés igénye nem zárja ki a rugalmasságot, a kísérletezést, az agilitást. A digitális átalakulásnak nem lehet minden részletét vízesés-módszerrel végrehajtani, amiben a végrehajtás lineárisan követi a részletes tervezést. Egyes digitalizálási lépések hatása előre kiszámíthatatlan, jobb tehát szervezett kísérletekkel minél hamarabb visszajelzéseket kérni a nagy tévedések és kudarcok, a felesleges beruházások elkerülése érdekében. Az ügyfélélmény magasabb szintre emelése a digitális vállalatok építésének egyik fontos célja, azt pedig, hogy milyen élményekre van szükség, az ügyfelek tudják jobban.

Örökölt rendszerek. A pénzügyi szektor szervezetei régóta élen járnak az informatikai beruházások tekintetében. A korai kezdés azonban nem mindig előny. Sok szervezet küzd korábbi fázisokban szigetszerűen kialakított rendszerei örökségével. Fontos alkalmazások futnak olyan gépeken, amelyek gazdái és programozói már rég nincsenek a vállalatnál, az újak pedig nem is kaptak hozzájuk illő képzést. A zöldmezős kezdés előnyt jelent az új belépők számára, akik nulláról építhetnek fel egy digitális vállalatot.

Nyitottság és ökoszisztéma. Egy modern digitális vállalatnak egységes, ugyanakkor moduláris szerkezetű technológiai platformra van szüksége. Gyakori eset, hogy egy hagyományos vállalat számára ennek megtervezése és felépítése jelenti a digitális átalakulás kezdetét. Ha a vállalat stratégiai megfontolásokból szövetségi rendszert, többszereplős hálózatot, ökoszisztémát épít, ennek a platformnak nyitottak kell lennie, hogy azon mások (szállítók, partnerek, disztribútorok, ügyfelek stb.) is fejleszthessenek. Egy nyitott és népszerű platform birtoklása fontos versenyképességi tényező lehet. Nyitott fejlesztési platformokra számos példát találhatunk a gazdaságban. Egyes cégek ilyen platformok segítségével vállalkozói ökoszisztémát építenek maguk köré, startupokat támogatnak és inkubálnak.

Szabályozás. Az állami szabályozás akadályozhatja a digitális átalakulást, de elő is segítheti azt. Vegyük példaként a biztosítási piacot! Könnyű belátni, hogy a különböző kockázatok könnyebben felismerhetők és kezelhetők, a biztosítási szolgáltatások jobban testre szabhatók, rugalmasabban árazhatók nagy tömegű adat, kifinomult adatelemzés alapján felismert mintázatok, összefüggések („insight”) segítségével. Az adatok gyűjtésének, összekapcsolásának, hasznosításának azonban megvannak a korlátai, a személyes információkat, a magánéletet szabályok és intézmények védik. Születnek, illetve születhetnek azonban olyan szabályok is, amelyek megkönnyíthetik a biztosítók dolgát: ilyen lehet például az okos mérőrendszerek elterjesztése az energetikában, az egészségügy digitalizálása és a központi adatbázisban tárolt digitális diagnózisok rendszerének bevezetése, digitális automata segélyhívó rendszerek kötelezővé tétele az autókban, digitális biztonsági rendszerek építése okos város programok keretében.

Szervezeti kultúra. Végezetül hangsúlyoznunk kell, hogy a digitális átalakulás sikeressége a technológiai feltételek megteremtése, a technikai problémák megoldása mellett szervezeti, vezetési és emberi tényezőkön múlik. Az ügyfél-, illetve információcentrikus gondolkodás és viselkedés elterjedését akadályozhatja a szervezeti funkcionális és üzletági „silók” léte, az információk megosztását gátolhatják az egyéni és csoportérdekek, hatalmi törekvések, a digitalizált munkafolyamatok nehezen birkóznak meg a hagyományos hierarchiákkal. Hiába van kiváló technika hozzá, az együttműködés nem javul, ha nincs meg a korlátok nélküli kooperáció kultúrája. A digitális átalakulás nehéz vezetési feladat, megvalósításánál be kell vetni a változásmenedzsment teljes fegyvertárát.

Hozzászólások (0)